Nem kell hozzá nagyharang

A Várnegyed Magazin februári számának olvashattok egy beszélgetést Kigyóssy Örssel és Andival, ahogy saját tapasztalataikról, az Alapítvány munkájáról mesélnek. 

A jó párkapcsolat olyan, mint az aranyszínű, illatos húsleves. Léteznek hozzá régi receptek, mégis akkor a legfinomabb, ha a hozzávalókat és a fűszereket közösen tesszük a fazékba azzal, akivel majd együtt kanalazzuk. A KétIgen Alapítványt néhány évvel ezelőtt – több szakemberrel együtt – egy többgyermekes házaspár hozta létre. A Márai Sándor Művelődési Házban működő párkapcsolat-gazdagító műhelyük nem csupán az esküvőre készülődőknek vagy a már házasságban élőknek segít, hanem azoknak is, akik az együttjárás vagy az együttélés kulisszatitkaira kíváncsiak. Kigyóssy-Bózsó Andreával és Kigyóssy Örssel a tapasztalataikról beszélgettünk.

– Mi az eredeti hivatásuk, mivel foglalkoznak a hétköznapokon?

Örs: – Eredeti szakmám szerint építész vagyok, de hosszú évek óta beruházás-szervezéssel foglalkozom. A telekvásárlástól és tervezéstől kezdve a banki finanszírozáson és a kivitelezésen keresztül az értékesítésig, a marketingig nagy léptékű ingatlanfejlesztések teljes folyamatát kísérem végig.

Andrea: – Jogászként végeztem, és másfél évig dolgoztam azon a pályán. Miután összeházasodtunk, egymás után születtek a gyerekeink. Öt gyermekünk közül a legidősebb 16, a legkisebb 5-éves. A velük töltött évek alatt jutott időm arra, hogy átgondoljam, mivel is szeretnék szívből foglalkozni. A jogászi hivatást nem éreztem a sajátomnak, ezért elvégeztem a lelkigondozó szakot, majd a pár- és családterapeuta képzést, amelyből már csak egyetlen vizsgám maradt hátra.

– Miért érezték szükségét annak, hogy a szabadidejükben teljesen idegen embereknek párkapcsolat-gazdagító műhelyt indítsanak?

Ö.: – Az volt a vágyunk, hogy a párok élményeket és tudást szerezzenek arról, miként ápolhatják a párkapcsolatukat. Nagyjából tíz évvel ezelőtt érezni kezdtük, hogy megszürkült a kapcsolatunk. Szerettük egymást, de a gyerekek születésével robotszerűen zajlottak a hétköznapok. Nem történtek drámák, nem veszekedtünk egymással, de a barátaink is észrevették rajtunk a fásultságot. Szerencsére több közösségtől kaptunk segítséget, tippeket és trükköket, hogy mit tegyünk azért, hogy újra lendületet vegyünk. Végül részt vettünk egy párkapcsolat-gazdagító hétvégén, ami annyira jól sikerült, hogy újból szerelmesek lettünk egymásba. Ezután néha mi is tartottunk ugyanilyen hétvégéket másoknak, és a siker nyomán elhatároztuk, hogy a tudást és az élményt megosztjuk mindazokkal, akik ezt igénylik.

A.: – Ekkor kezdtünk el pár- és családterápiát tanulni. Először én, azután Örs is. Pszichológusok és családterapeuták bevonásával 2018 elején létrehoztunk egy munkacsoportot, belemélyedtünk a friss kutatásokba, a nemzetközi programokba és a szakirodalomba. Az Egyesült Államokban több hasonló tematikájú iskola működik, az amerikai családterápiás egyesület kidolgozott egy szakmai konszenzuson alapuló javasolt tematikát, a saját programunk megalkotásakor mi ezt tekintettük kiindulási alapnak. Hamar rájöttünk, hogy a pároknak nem a krízisük közepén kellene találkozniuk a párkapcsolatokról fellelhető tudással, hanem a kapcsolatuk elején, amikor még nem jelentkeznek a problémák. A KétIgen kifejezetten párkapcsolat-gazdagító műhely, ami nem a válságban lévő pároknak szól. Az alapítvány munkáját 12 mentorpár segíti.

Ö.: – A párkapcsolat kapcsán gyakran eszembe jut egy hasonlat. Autós körökben nagyon naivnak néznék azt az embert, aki azt mondaná, hogy ő olyan minőségű autót vett, amit soha nem kell szervizbe vinni; egyetlen olajcserére, kerékcserére sem lesz szüksége, sőt még benzint sem kell bele tölteni, és ez a kocsi mindig menni fog. Sokan azt gondolják, hogy a szerelem, a kezdeti szikra egy életen keresztül kitart. A romantikus regények és hollywoodi filmek üzenete ellenére a valóság nem ilyen. A pároknak érteniük kell, hogy mi vár rájuk, és nem árt, ha tudják, hogy mit tehetnek a jó kapcsolat megőrzése érdekében. A műhelymunkával leginkább azt szeretnénk megerősíteni, hogy ők ketten a kapcsolatuk szakértői, és nincs olyan kötelező érvényű szabály, olyan megoldókulcs, amivel bebiztosítható a boldogság. Keretet, illetve témákat adunk számukra, amelyek segítségével újfajta nézőpontot szerezhetnek egymásról. Ezt jelenti a „gazdagítás” kifejezés. A „műhelyben” pedig megkapják az alapanyagokat és eszközöket, ami hosszú távon segítheti őket.

– Milyen tematika szerint segítik a párokat?

A.: – A műhelymunka programja hét témát ölel fel. Minden egyes alkalom egy 30-40 perces összefoglalóval indul, majd a párok kis csoportban mentorpár vezetésével dolgoznak, ketten vagy egyéni munkával. Az első téma „a család, ahonnan jövök”. Ennek azért van jelentősége, mert tisztában kell lenniük a gyökereikkel. Felmerül a kérdés, hogy milyen hagyományokat hoz valaki, és melyeket szeretné ezekből továbbvinni. A második téma az önismeretről szól: ki vagyok én, milyen a személyiségem. A harmadik a kommunikáció, ahol a legfontosabb kérdés, hogy miként folytassunk párbeszédet a párunkkal, és hogyan fogadjuk az ő mondanivalóját. A negyedik a konfliktuskezelés. Sokan már a műhelymunka elején jelzik, hogy éppen e témakör miatt jelentkeztek. Az ötödik téma az intimitás fontossága, a hatodik az anyagiak, az erőforrások és mindaz, amiről egyezkedni kell. Végül az utolsó témakör a célokról és az elköteleződésről szól. Jellemzően egy kurzuson 10 párt tudunk fogadni, őket egy előadó és két mentorpár támogatja.

– Az eddigi tapasztalatok szerint kik jelentkeznek párkapcsolat-gazdagításra?

Ö.: – Nagyon változó életkorú párokkal találkozunk. Sok a házasság előtt álló fiatal, és azok is nagy számban jönnek, akiknél szó sincs esküvőről, de időt szánnak arra, hogy tegyenek valamit a kapcsolatukért. Akadnak, akik mögött már van egy válás, és egy újabb házasságra készülnek. A KétIgen nem házasságelőkészítő vagy -tanácsadó tanfolyam, ide azok is jöhetnek, akik nem akarnak összeházasodni.

– A munkájuk és az alapítványi feladataik egyaránt idő- és energiaigényes tevékenységek. Jut elég idejük a saját gyerekeikre?

Ö.: – A gyerekek alapszükséglete, hogy a szüleik jó kapcsolatban legyenek egymással. Alapvető biztonságérzetet ad nekik, ha a szüleiket szerelmesnek látják. „A legjobb, amit adhatsz a gyerekeidnek, hogy szereted a házastársad” – tartja a mondás, és mi Andreával valóban jól vagyunk. Közösmunkánk a párkapcsolatunkra is jótékonyan hat.

– A KétIgennel hogyan találtak otthonra a Márai Sándor Művelődési Házban?

Ö.: – Amikor létrehoztuk az alapítványt, úgy gondoltuk, hogy tevékenységünkkel a közgondolkodást is formálnunk kell. A jelenlegi népesedéspolitika számára mintha fontosabb lenne az, hogy sok-sok gyerek szülessen, mint az, hogy a gyerekek milyen párkapcsolatba születnek. Ez még visszaüt majd! Párterápiás tapasztalataink szerint nagyon szomorú helyzeteket teremt, amikor a krízishelyzetben azt mondják egymásnak a felek, hogy mi igazából azért házasodtunk össze, mert így magas állami támogatást kaptunk. A KétIgenben azonban azt kívánjuk hangsúlyozni, hogy aki gyereket vállal, az nem mindegy, hogy milyen elvárásokkal, gondolatokkal, felkészültséggel indul el. Kopogtattunk tehát mindenütt, ahol úgy gondoltuk, hogy ez az ügy fontos. Az I. kerület nagyon pozitívan reagált, és befogadta a műhelyt. Szeretnénk, hogy anyagi okokból ne maradjon ki senki, ezért a résztvevők adományozhatnak többet és kevesebbet is.

– Az érdeklődők hogyan jelentkezhetnek a kurzusra?

– Honlapunkon (ketigen.com) és Facebook-oldalunkon folyamatosan frissítjük az információkat. Hét alkalommal – kéthetente csütörtökön – működő csoportos műhelyünk legközelebb március 17-én 18.30-kor indul a Krisztina tér 1. szám alatt.